Forradalmi parlamenti választás

A kétharmad sok mindenre jó ugyan, de veszélyei is vannak.

Például egyesek könnyen elveszíthetik tőle realitásérzéküket, hirtelen összekeverhetnek alapvető fogalmakat.

És ha ezek az egyesek vezérkosok (ha ez az egy vezérkos), akkor bizony megy a kolompolás után az egész nagytiszteletű (hogy ne mondjam „nyájas”) nyáj.

Beülnek a tévéműsorba, és magyarázkodják a belőlük áradó zűrzavart.

„Igenis forradalom volt, amit a választópolgárok vittek végbe, és ezt mindenkinek el kell fogadnia, mert ez egy normális parlamenti választás volt.”

Nem érdekes mostanáig mi volt, mostantól biztos, hogy a totális, azaz az egész társadalmat átitatni kívánó hülyeség lesz a világ.

Most képzeljük el, hogy az iskolában próbálják tanítani a forradalom, mint fogalom jelentését: „a politikai, ill. társadalmi rendszer megdöntésére irányuló (fegyveres) harc”. Közben meg mindenhonnan az harsog, hogy a demokratikus választásokon alapuló politikai, társadalmi rendszerünkben lezajlott demokratikus választás, mely a demokratikus választási alapokat meg sem kérdőjelezte, nemhogy megdöntötte volna, az egyben forradalom is volt. A gyerek ettől vagy összezavarodik, vagy ha kicsit is értelmesebb, és képes önállóan gondolkodni, akkor rögtön megállapíthatja, hogy most vagy a tanár (tananyag) hülye, vagy azt a másik állítást fennen hangoztató szállt el, de nagyon. Aztán, ha utánanéz a fogalomnak még a tankönyvön túl is, a nagyvilágban (a nagy interneten), akkor hamar rájön az igazságra. Ezek a kamaszok nem sokat szoktak lacafacázni, hamar meg fogják kérdezni: most akkor a tanárnő néz minket hülyének, vagy az Orbán Viktor? Milyen kínos erre azt felelni, hogy én ugyan nem nézlek hülyének édes fiam.

A lényeg mindenesetre az, ami ellen az egész rendszerváltás irányult: együtt kell éljünk a nyíltan hangoztatott és terjesztett hülyeséggel.

De legalább ne hagyjuk szó nélkül!

Ne hülyüljünk velük!

Még akkor se, ha rájuk szavaztunk. Forradalmian, ami legtöbbször azt jelenti: végső kétségbeesésünkben, végső elkeseredésünkben.

De hiába.

Mert ez elkeserítő!

Kétségbeejtő!

És nyilvánvaló, hogy ez igazából még semmi, csak duma.

A java, a tettek ezután következnek.

Mire számíthatunk?

Rendőröket küldött füvező lányára egy ercsi asszony

„A rendőrök a lány szobájában a növényen kívül cigarettapapírt, dohányterméket és nejlontasakot is lefoglaltak.”

Nejlontasak!!! Négyfelé tépje négy kereszténydemokrata (ha egy mód van rá, kérném szépen, ifjusági kereszténydemokraták legyenek)! Természetesen a csajt is legalább négyfelé tépjék!

Mindig nejlontasakkal kezdődik, és aztán már nincs megállás.

Cigarettapapír, dohánytermék.

És végül a növények.

És mindez a lány szobájában!

Istenünk! Mikor lesz már ennek vége?

Tudom, tudom. Amint a vizsgálóbizottság elkészül a jelentésével. Nagyon, nagyon szépen kérem, igyekezzenek, mert már nem bírjuk tovább. Ez egyszerűen elviselhetetlen.

E L V I S E L H E T E T L E N ! ! !

Csináljanak már rendet ebben a kurva országban. Ha lehet a szobámat se hagyják ki, mert ott is ugyanolyan kurva nagy kupi van.

Előre is köszönet és hála! Hála és köszönet!

Ja, és Hajrá…

A Tispol az európai közlekedésrendészeti szervek hálózata, mely huszonöt ország körülbelül 200 közlekedésrendészeti szervét foglalja magába.

Nemzetközi, összehangolt Tispol-ellenőrzéseket tartanak.

Aztán közlik, hogy nem tudnak mit kezdeni a külföldi szabálytalankodókkal.

Akkor mit hangolnak?

Össze?

INGYENÉLŐK!!!

Hallom, most azon agyalnak, hogyan lehetne kiszűrni az őrülteket az éles lőfegyverhez férők közül.

Nagyon egyszerű.

Kezébe adni egy éles lőfegyvert.

Ha lő -> őrült => nem szabad neki lőfegyvert adni.

Csak őrültek lövöldöznek!

Aki képes/hajlandó éles lőfegyverrel lőni, annak nem szabad hozzáférést adni éles lőfegyverhez.

Belátom, ez azt eredményezné, hogy senki sem lövöldözne.

Ajaj, aszem ez így nem lesz jó, mer ugye mi lenne akkor velünk?

Bocs, visszavontam.

(Hamlet, 2010, Hungary)

Szűkítsünk most csak a kiskereskedelemre, hogy viszonylag egyszerűen, de konkrétan meg tudjuk vizsgálni a pro és kontra érveket.

Tehát bevásárlóközpont, kontra sarki fűszeres.

A központosított tevékenység nyilván hatékonyabb, tehát költségtakarékosabb. No, most itt mindjárt el kell majd (kinek-kinek) dönteni, hogy a profitot hova soroljuk (ezért a továbbiakban inkább használom az önköltség kifejezést, amiben a profit már egyértelműen nincs benne). De éppen hogy nem közgazdászkodni akarok, hanem végiggondolni, mindannyiunk számára nagyjából áttekinteni, megérteni ezt a problémakört. Kérdésem ezért így fogalmazom meg: miből lesz, mivé lesz? (mármint az eltérés a két szélsőség között)

1. Miből lesz a kisebb önköltség a bevásárlóközpont esetében (a sarki fűszereshez képest)?

Többek között ugyan, de mégis Magyarországon döntően: helyi termelők, helyi alkalmazottak árainak lenyomásából, mégpedig amennyire csak lehet – márpedig kvázi-monopolisztikus méretekben nagyon lehet. Miután nagyjából ugyanannyi a termékek árszintje, mint a kisboltban (aki szerint nem, az lehetőleg máshol nyisson erről vitát), evidens, hogy a multi profit úgy aránylik a kisbolt profithoz, mint végtelen a nullához. Hiszen a sarki fűszeres nem tudja úgy lenyomni a hazai termelőt, alkalmazottat (nem azért mert olyan jótét lélek, hanem mert nincs monopolisztikus helyzetben), és miután a megélhetéséhez szükséges jövedelmet kivette az üzletből, már nem marad profitja.

2. Mivé lesz (hova lesz) a kisbolt esetében az a rész, ami a multinál profit formájában eltűnik előlünk?

Hazai termelő, hazai alkalmazott normális megélhetésévé válik.

Kell-e nekünk a … (pl. multi)?

Azért írtam így, mert ezek a dolgok egyneműek. Az emberiség történetében eddig még nem volt olyan, amit egyszer bevezetve ne vált volna véglegesen nélkülözhetetlenné (ezerféle közmű, közlekedési módok, de tényleg bármi).

Ezek után:

Lehet-e multi nélkül élni?  

Természetesen!

Részletesebben?

Természetesen NEM!

Ez van.

Akarjuk a multit?

Igen.

Akarjuk, hogy elvigye a rólunk lefosztott profitját (a csontig szopogatott cupákot – azaz minket – hátrahagyva)?

Nem.

Tudjuk, hogy igazából mit akarunk?

N E M!

Sodródunk? Az történik velünk, amit mások akarnak?

I G E N!

?

!!

mj.:  Természetesen vagy-vagy (kinek a pap, kinek a papné) NINCS! Vagy sok kishal, vagy egy nagy, mert ugye „A …”

[mottó: „A félelem megeszi a lelket” – a mi félelmünk a mi lelkünket]

Munkahelyeken gyűjtik a műanyag palackok kupakjait.

Sose értettem, hogy működik, mi lesz vele, mért jó ez?

Senki sem tudja, de mindenki lelkesen hordja a kupakokat.

Aztán jön valaki és elviszi.

Kérdem hova, miért, hogyan?

Pl. tavaly tolókocsira gyűjtöttek - mondja.

Na de hogy lesz ebből tolókocsi?

Azt ő nem tudja, sőt senki sem tudja. Ő csak gyűjti és elviszi az egyik kolléganőhöz.

Rajtam kívül senkiben fel sem merül a kérdés, és annak ellenére, hogy senki nem tud semmit, mindenki szó nélkül gyűjt. Mondjuk nem egy nagy fáradtság. Talán éppen ezért is olyan olajozottan működik életünknek ez a kis alrendszere, hogy ehhez semmi sem fogható.

Lehet, hogy minden így működik?

Igen, azt hiszem az egész világ így működik.

Senki nem tud semmit, de mindenki teszi a dolgát, és nem kérdezősködik.

A fityiszesek nem kérnek "ezeknek" a védőoltásából. Mert "ezektől" semmi nem kell.

Jönnek a választások és az a bizonyos kétharmad otthon fog majd H1N1-ni.

Megint elbukják!

Mindig bekapják (a horgot).

De legalább elmondhatják majd, hogy nem feküdtek le "ezeknek" (legfeljebb a H1N1-nek).

Hajrá hülyék! Hajrá hülyeország!