(Hamlet, 2010, Hungary)
Szűkítsünk most csak a kiskereskedelemre, hogy viszonylag egyszerűen, de konkrétan meg tudjuk vizsgálni a pro és kontra érveket.
Tehát bevásárlóközpont, kontra sarki fűszeres.
A központosított tevékenység nyilván hatékonyabb, tehát költségtakarékosabb. No, most itt mindjárt el kell majd (kinek-kinek) dönteni, hogy a profitot hova soroljuk (ezért a továbbiakban inkább használom az önköltség kifejezést, amiben a profit már egyértelműen nincs benne). De éppen hogy nem közgazdászkodni akarok, hanem végiggondolni, mindannyiunk számára nagyjából áttekinteni, megérteni ezt a problémakört. Kérdésem ezért így fogalmazom meg: miből lesz, mivé lesz? (mármint az eltérés a két szélsőség között)
1. Miből lesz a kisebb önköltség a bevásárlóközpont esetében (a sarki fűszereshez képest)?
Többek között ugyan, de mégis Magyarországon döntően: helyi termelők, helyi alkalmazottak árainak lenyomásából, mégpedig amennyire csak lehet – márpedig kvázi-monopolisztikus méretekben nagyon lehet. Miután nagyjából ugyanannyi a termékek árszintje, mint a kisboltban (aki szerint nem, az lehetőleg máshol nyisson erről vitát), evidens, hogy a multi profit úgy aránylik a kisbolt profithoz, mint végtelen a nullához. Hiszen a sarki fűszeres nem tudja úgy lenyomni a hazai termelőt, alkalmazottat (nem azért mert olyan jótét lélek, hanem mert nincs monopolisztikus helyzetben), és miután a megélhetéséhez szükséges jövedelmet kivette az üzletből, már nem marad profitja.
2. Mivé lesz (hova lesz) a kisbolt esetében az a rész, ami a multinál profit formájában eltűnik előlünk?
Hazai termelő, hazai alkalmazott normális megélhetésévé válik.
Kell-e nekünk a … (pl. multi)?
Azért írtam így, mert ezek a dolgok egyneműek. Az emberiség történetében eddig még nem volt olyan, amit egyszer bevezetve ne vált volna véglegesen nélkülözhetetlenné (ezerféle közmű, közlekedési módok, de tényleg bármi).
Ezek után:
Lehet-e multi nélkül élni?
Természetesen!
Részletesebben?
Természetesen NEM!
Ez van.
Akarjuk a multit?
Igen.
Akarjuk, hogy elvigye a rólunk lefosztott profitját (a csontig szopogatott cupákot – azaz minket – hátrahagyva)?
Nem.
Tudjuk, hogy igazából mit akarunk?
N E M!
Sodródunk? Az történik velünk, amit mások akarnak?
I G E N!
?
!!
mj.: Természetesen vagy-vagy (kinek a pap, kinek a papné) NINCS! Vagy sok kishal, vagy egy nagy, mert ugye „A …”
[mottó: „A félelem megeszi a lelket” – a mi félelmünk a mi lelkünket]
